AeroBika fesztivál (dh3)

dh3 kép
Elkapott minket is a reklámláz, annyit hirdette a helyi hangszóró hogy fesztivál lesz, hogy beadtuk a derekunkat. Ezoizé, folkbulik, biónótázók, EU-rabszolgák, és a többi ínycsiklandó program.

16 éven felülieknek
Elmentünk hát a Fő tér közelében lakó Józsihoz, a pincéje elé bográcsozni. Nem vagyunk smucigok, csak ezt a helyet neveztük ki támaszpontnak. Enyhén pocikpukis borral alapoztunk, de úgy este nyolc óra magasságában már kimondottan finomnak éreztük és alig-alig szállingózott el tőlünk valaki a térre, hogy engedjen a kollektív szopatásnak és hagyja magát átverni a drága pancsolt lőrékkel. Mindannyian komolyan bújtuk a programfüzetet, de annyi volt az érdekes előadás, hogy nem tudtunk választani és végül egyikre se mentünk el, viszont a több példányban megkapott újság jó volt tányér és korsóalátétnek.
Mivel Józsi maszekalapon lebetonozott teraszáról majdnem mindent láthattunk, beleértve a főtér színpadának tetejét, igazán kellemes élményben volt részünk a pénteki és a szombati napon. Mert ugye egy nap nem elég! Másnap már idegállapotban voltak a kultúrára szomjazók, vitázni kezdtek az előadások nívójáról. A parkolónak kinevezett félig üres betonplaccra vonultak félre, hogy eljárják a betyárost és az aerobika edzést. Egy idő után mi egyre fáradtabban néztük őket, mint közmunkás az árkot.
– Rúgd le a kurva fejit, te buzi (amit felénk buzerantnak mondanak) – hallottuk a lelkes instrukciókat, amit update Norbi is megirigyelt volna.
Figyelemmel kísérhettük, ahogy kis Lajcsika, aki már nem is olyan kicsi, hogyan méri le Pető Viktorka antioxidánsait a talpszkenerével. Taksovics Öcsi bioköpölyözést végzett a szomszéd Karcsi fiával, akinek nem jut eszembe a neve, de aki cserében asztrálenergia-kezelésben részesítette kis barátját. Jöttek kimondhatatlan nevű jányok is, akik egy legény végett egymáson gyakorolták a gyógymasszázst, precíz munkájuk során kezükben maradt pár fülbevaló és hajtincs. Biztonsági őr az nem jött egy fél darab se, így mi mentünk ki állapotfelmérésre, és mivel már a programfüzetből jól kikupálódtunk, természetesen mindezt az aura érintésmentes akupunktúrájával tettük. A félholt gyógyulni vágyókat jó hideg vízzel öntöttük le, pár vödörnyi kárba is veszett, Józsi meg dühöngött, hogy a kútból, basszátok meg, ne a vezetékest basszátok el! Az előbbi mégiscsak természetesebb, tele értékes ásványokkal. Lali gondolt is rá, jó magasról tett a vízhordásra. Állítólag felvilágosult egy NATGEO filmből az aurafényképezésről, aminek végtermékeit később feltöltheti egy Papnők és varázslók nevű Facebookos zárt csoportba, hogy ott tudományosan kielemezhessék.
Éjfél után a szomszéd zsákutcába tértek be a tudatos életvezetést gyakorolni kívánó kiskorúak. Energiaital mellé vodkával és más egyéb gyógyitalokkal támogatták meg szervezetük központi csakráját. Néha hallottuk a szeretet hangját a kerítés mögül, hogy azt mondja:
– Álljá má meg tesó, csak sokkoló, hadd próbáljam má ki rajtad!
– Mennyé a picsába, more, inkább a paprikasprayom szívjad meg!
Valószínűsíthetően ingyenes vérnyomásmérés vette kezdetét, mivel a kerítést kezdték rugdosni, hogy felpumpálják izmaikat, amíg Józsi vasvillával ki nem rohant hozzájuk, prevenciós célzattal, hogy szükség esetén kieressze belőlük a felesleges vérsejteket. De mire kiért, belecsöppent a mini simogató programba, aminek keretén belül egymást ölelgették az állatkák.
Hajnaltájt autentikus családi népszínmű kezdődött az autók között. Egy szomszéd faluból jött vendégelőadó asszonyság csujogatott szép hangján az urával, régies ízességgel, hogy asszongya:
– Istenbasszonmeg te Béla, én nem megyek oda vissza, mennyen vissza a rabcik fasza vagy a tiédet tóljad oda, és ottan verjed a nyálad arra a retkes picsára, akire egísz íjjel csorgattad!
Majd a Bélának nevezett hagyományőrző eljárt egy gyors döngölőst, jobbra-balra, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, és ahogy az asszony rángatta, vagyis vezette nagy szakértelemmel. Azonnal látszott a hosszú évek gyakorlásainak eredménye. Ám népi hagyományaink felelevenítése ezzel még nem ért véget. Mielőtt beszálltak volna az autóba, következett a finálé, egy magasröptű duett, felváltva kiadták magukból a bioételeket. Kimondottan folyékonyan énekeltek, (sárgul már a kukorica szár – daloltuk mi is), majd csuklások kíséretében, (vadvirágos madárdalos a határ), beszálltak a kocsiba, (ugye babám mi egymásé leszünk már) és elhajtottak a napfelkeltébe.
Összegezve a hétvégét, elmondhatjuk, hogy kimondottan értékes programokat éltünk túl. Van mit tanulnunk a fesztivállátogatóktól, ezért legközelebb is jövünk, nem leszünk parasztok! Reméljük, az EU továbbra is támogatja eme fontos, építőjellegű kezdeményezéseinket!