Az Alkácsklub naplójából (dh1)

dh01
Szervezetté sajnos még nem alakultunk, bár naponta megtartjuk az alakuló ülésünket, de este tíz óra körül a Debród kocsma tulaja mindig kihajít minket, ezért sosem tudjuk megválasztani az elnökséget.

16 éven felülieknek
Viszont nem adjuk fel! A megfontolt döntéshez idő kell, és mi ennek érdekében újra és újra, nap mint nap elmegyünk a Debródba, áldozatot vállalva, lemondva a munka után járó, megérdemelt pihenésről, feleségről, gyerekekről.
Annak ellenére, hogy meg sem alakultunk, rengeteg eredménnyel büszkélkedhetünk. Bármelyik helyi szervezetet lekörözzük, mint Sagan a többi szúnyogot. Álljon itt bizonyítékul pár bejegyzés a Naplónkból…

Július első hete

HÉTFŐ: EGÉSZSÉGNAP! „Az alkohol = lassú halál, de egyszer mindenkinek meg kell halnia, hát haljunk meg lassan” címmel Simlis Karcsi tartott nekünk előadást úgy este fél nyolc tájt, amikor már másodszor józanodott ki. Nemes instrukciói melengették lelkünket. Szerencsére van, amit alapból tudunk teljesíteni. Így vagyunk például a diétával. Nálunk, falun mindenki vega, legalábbis hétfőn este, mert ki kell heverni a vasárnapi rántott hús dömpinget. A testmozgással sincs gond! Azonnal nekiláttunk, Karcsit gyorsan ki, a tévét meg bekapcsoltuk, mert kezdődött a foci! Ezerrel égettük a kalóriákat a szánkkal, ordítva buzdítottuk az isteneket, királyokat, istenkirályokat, akik a meccs végére pénzéhes kétballábasok lettek.

SZERDA: Tegyük szebbé környezetünket – TAKARÍTÓ-nap. A kinti terasz asztalai között nagytakarítást rendeztünk, mivel Kocúr úr ránk parancsolt, hogy szedjük fel azt a rengeteg csikket, amivel eredetileg a betonplacc sivárságát kívántuk enyhíteni. A három napra tervezett takarítást végül egy nap alatt végrehajtottuk, mert este kilenc felé már kezdett igen hűvös lenni odakint, és Kocúr úr csak azzal a feltétellel engedett be a kocsma épületébe, ha rend lesz. Hát belehúztunk…

PÉNTEK: A Hagyományápolás Napja! Ilyenkor több csoportra osztódva felkerekedik a Debród kocsma (tehát a klubunk) épkézláb és még járni képes része, hogy meglátogassuk barátainkat a falu kocsmáiban, presszóiban, bárjaiban. Jó alkalom ez az ismerkedésre („ki a franc vagyó, he?”), eszmecserére („nekem te ne dumájá”), barátkozásra („fizetsz egy sört… vagy orbabaszlak!”) és sportolásra („akkó gyűsz verekedni vagy itt dekorájam ki a pofád?”).

SZOMBAT: Kultúrnap – Fesztivált látogattunk! Párkány, sörfeszt. Vittük a családot is, mert a múlt heti előadáson felvilágosultunk, hogy a szeretteinkre oda kell figyelni! Szóval, autóbusszal elmentünk erre a parádéra. Langyos volt a sör és drága. Bevallom, este kilenckor már nem bírtam figyelni a gyerekekre, mert a hülye Lali berúgatott, de a két héttel ezelőtti előadáson megtanultunk kommunikálni családon belül, szóval éjjel én is kulturáltan elbeszélgettem az asszonnyal, amire azt a választ kaptam, hogy elválik (bárcsak megtenné!). A kölkök is kaptak… pár hasznos tanácsot elalvás előtt, a másnapi ebédnél nem bírták szájukba venni a kanalat, annyira feldagadt a képük a sok tudástól, amit átadtam nekik.

Július második hete.
HÉTFŐ: Két hete az elnökválasztáson gondolkodunk, bár még mindig nem alakultunk meg, viszont elnökkel talán gyorsabban menne. A mai napra terveztük a szavazást, de papír híján hagytuk a francba az egészet.

KEDD: Falunk jövője címmel terveket szőttünk. Kollektívan egyetértettünk abban, hogy szar ez a falu és tenni kéne valamit, vagyis mi teszünk épp eleget, de más nem, és ez baromira bosszantó. Van patakunk, de nem folyik benne víz. Van erdőnk, de lepattanunk a kerítésről, ha be akarnánk menni! Van halastavunk, de engedély nélkül meg se közelíthetjük. Van rengeteg germán nevű lakosunk, de még véletlenül se gagyogja senki a németet! Van ősi kéttornyú templomunk, régi képeslapokon, és nincs aki kiásná a föld alól, ami megmaradt belőle! Egyértelmű, hogy nagy a baj! TENNI KELL valamit, mihamarabb.

SZERDA: VIZET A MEDERBE címmel akciót hirdettünk és a tettek mezejére léptünk. Szabadságot vettünk ki és kirándulás keretén belül megpróbáltuk a lehetetlent: vízzel elárasztani a kiszáradt patakot, ami egyes rosszakarók szerint csak árok. Felmentünk szeretett községünk határának legmagasabb pontjára, a Bibasz dombra. Itten Bangó Margit helyett, Kobold Jani élettársa, Bunkó Margit énekelt nekünk a tábortűznél. Ittunk, mint a kefekötő és önképzés keretén belül visszatartottuk. Mindent a faluért! Addig ittunk és addig tartottuk vissza, míg ketten rosszul lettek. Ekképpen gyakorolhattuk az elsősegélynyújtást is. Ezután megkerestük a patakmedret, katonásan felsorakoztunk és elkezdtünk vizelni a mederbe. Rajtunk nem múlt. Ellenben a Hivatalon igen, mert nem volt kitisztítva az a kurva meder, és hiába vártuk a faluban a vizet, nem jött. Kitartóak voltunk, mint mindig, egész éjjel vártunk és közben hagyományőriztünk, ősi nótákat dalolgattunk, amíg a zsaruk le nem állítottak.

CSÜTÖRTÖK: Ami elmaradt tegnap, ma az égszakadásnak köszönhetően megvalósult, árvíz volt a faluban. Végre, ránk figyel a világsajtó! Cumami, cumami – hajtogatta anyjának Mirkos két éves fia, amikor látta a cumiját a vízben elúszni. Mi a gáton termettünk és önfeláldozó lélekkel keményen kiabáltunk a közmunkásoknak, hogyan rakják azokat a rohadt zsákokat!

Július utolsó péntekje: A kemény habok éjszakája – így fog bekerülni a történelemkönyvekbe ez a nap.
Az újság megírta, hogy valamikor helyhatósági választások lesznek. Mi pedig eldöntöttük, hogy klub helyet politikai párttá alakulunk, mivel sokkal kifizetődőbb. Ugyanazért a munkáért, amit most is csinálunk, még fizetést is kapni fogunk. Egyelőre nem tudjuk, ki lesz a polgármester, gondolkodunk Kocúr úron, de mivel többségében magyar lakta település vagyunk, nem ártana a nevét megváltoztatni Kandúr úrra. Mindenesetre van még időnk, hogy összeállítsuk a jelöltlistánkat. Hajrá Debród, hajrá Kandúrok!